Prince of Persia 2 - The Shadow & The Flame

Úgy gondolod, hogy a történetnek vége lett Jaffar halálával? Ne olyan gyorsan! Miután a herceg legyőzte a gonosz Vezírt, a Szultán, aki visszatért a külföldi háborúból, értékes kincseket ajánlott fel neki. De az idegennek csak egy kívánsága volt – hogy elvehesse feleségül a Szultán lányát. És a fiatal pár boldogan élt… de csak tizenegy napig. Egy nap, amikor a herceg visszatért a kastélyba, zavartan vette észre, hogy senki sem ismeri meg, még a hercegnő sem. Nagyot ámult, amikor meglátta a trón mellett önmaga tökéletes ikerpárját, mintha a saját teste hasadt volna ketté, és éppen a hercegnek adta ki magát. Igen, Jaffar és a mágiája visszatért! A Vezír parancsára az őrök azon nyomban intézkedtek hősünkről. Az utca volt az egyetlen menekvés… 

A Prince of Persia 2: The Shadow & The Flame a fájdalom és a frusztráció 15 szintjének gyűjteménye, tehát hasonló az első részhez. A fejlesztők kijavították azt, amit hiányolták a Prince of Persiaban, de tönkretették azt az elemet, ami népszerűvé tette az első részt: az irányítást. A mozgás nem megy túl simán, gyakran a gombnyomás után jóval később hajtja végre a mozdulatokat, ami meghiúsítja például egy gödör átugrásának kísérletét.

A billentyűzettel való irányítás szintén elszenvedett néhány módosítást, ne csodálkozzunk, ha valami másképp van, mint ahogy az első részben megszoktuk: a lefele mutató nyíllal guggolunk, a felfelé mutató nyíllal ugrunk, és felmászhatunk párkányokra, a jobbra mutató nyíllal és a balra mutató nyíllal futhatunk valamelyik irányba és a Shift-tel mozoghatunk óvatosabban, illetve megkapaszkodhatunk a párkányokban, ha leesnénk. Történtek változások a „harci”módban. Most akkor aktiválhatod ezt, amikor akarod, nem csak amikor egy ellenség jön velünk szembe. Ezt a Ctrl lenyomásával teheted. Amikor harcolsz, a Ctrl gombot használhatod támadásra, a felfelé mutató nyilat blokkolásra, jobbra/balra mutató nyilat mozgásra, és a lefelé mutató nyíllal pedig elrakhatod a kardod és kiléphetsz a „harc módból”.  Másik újdonság, hogy több mentési helyünk van. Összehasonlítva az első PoP-val, ahol csak egy mentési hely volt, itt már tíz lehetőségünk van menteni. Hogy felhozd a mentési menüt, nyomd le az Alt+G-t, és hogy betölts egy korábbi játékot Alt+L-t. Bevezettek a játékba egy kezdetleges ellenőrzőpont rendszert (mindig egy ellenőrzőpont egy szinten). Az ellenőrzőpontok sokat segítenek, mert a szintek nagyobbak, és ahogy mondtam, nehezebbek. Amikor betöltesz egy játékot, mindig vagy a pálya elején kezdesz, vagy annál az ellenőrzőpontnál, ahol mentettél.

Természetesen a 3 év technológiai haladás jobb grafikát eredményezett. A szintek most már változatosak és részletesek, kezdve a kikötőtől, a parton át az Elhagyatott Városig, és végül befejeződik a kultisták templomában és a Nagy Palotában. Egyértelmű, hogy a készítőket a kor különböző játékai inspirálták. Például az Elhagyatott Város tökéletes másolatai a Castlevania pályáinak, még medúzafejek és kígyók is vannak. Az ellenségekről: rengetegen vannak, őrök, csontvázak, medúzafejek, kígyók, kultisták (madáremberek) és egyéb speciális karakterek. Mindegyik szinten nő az életerejük és a nehézségük, úgyhogy célszerű megtanulnunk, hogyan támadnak. A legfrusztrálóbbak a medúzafejek, de ha egyszer megtanulod, hogyan csapd le őket, és utána megkapod az új kardod, gyerekjáték lesz az egész. Három kardot fogsz használni a játék során. A második fegyver a leggyengébb, mindössze fél életegységet vesz le az ellenségtől és elég kicsi a hatósugara. Az első és az utolsó „speciális” kard alapvetően ugyanaz, egy egész életegységet levesz (csak a hatósugaruk különbözik). Nem lehet cserélni ezeket a fegyvereket, mert a játék fontosabb eseményeinél lehet megszerezni.

A fő cél ugyanaz marad – hogy kinyissuk és belépjünk az utolsó ajtón… röviden ennyi. Ha nincs ajtó, akkor használnunk kell a fejünket, és más eszközöket kell keresni, hogy továbbjussunk. El kell hogy mondjam, hogy a rejtvények nagy része nem logikai fejtörő. Mire lehet számítani egy olyan játéktól, amiben mágikus szőnyegek, repülő lovak és gonosz varázslók vannak? A földön lévő kőtáblák fontos szerepet játszanak a játékban. Különböző típusok vannak: kinyitja az ajtót, bezárja, kinyitja a pálya végén lévő ajtót, leesik miközben rajta állsz (és te lezuhansz a mélybe), felülről esik le (a fejedre esik, amikor Mario-stílusban megütöd), flip-flop (vízszintesen elfordul, a verem aljára juttatva téged). Talán kíváncsi vagy a csapdákra is: lávával teli gödrök, dárdavetők, kis mesterséges puskák alakjában, vízszintes tüskék és pengék, zúzók… Minden, amire szükséged van az unalom elkerüléséhez. Megpróbálhatod sokféle ötletes módon megölni magad, vagy ami jobb –  megölheted az ellenségeket. Belelökheted őket a forró lávába vagy a karókba…

Ha elolvastad a fentieket eddig és azt hitted, hogy szerencsére itt már nincs korlátozva az idő, akkor komolyan tévedtél. Az idődet főleg akkor tudod elveszíteni, ha az első három pályát kihagyod. A gonosz Jaffar Vezír megátkozta a hercegnőt egy betegséggel, és csak 75 perced van, hogy elérd a Nagy Palotát és megmentsd őt a haláltól. Néha amikor meghalsz vagy teljesítesz egy szintet, megjelenik egy kép egy fáról, ami körül elszáradt levelek vannak. Ez mutatja a hercegnő megmaradt életét, de ez nem túl fontos. Ha mindent jól csinálsz, és amikor meghalsz, betöltöd a mentett állást (nem újra kezded a pályát), akkor 20-30 perceg is megspórolhatsz, mire eljutsz a játék végére.

A történetet egy kellemes hang mondja a háttérben, ami haladás a szinte néma elődhöz képest. Itt nincsenek szinkronhangok, de kinek van erre szüksége egy egyszerű keleti mesénél. Az egyetlen hanggal kapcsolatos problémám az volt, hogy nem csináltak hangot a lépéseknek, így olyan, mintha a herceg egy szellem volna.

A legnagyobb különbség a sorozat első két része között az, hogy itt a harcon van a hangsúly. Az első inkább volt rejtvény-központú, míg a Shadow and the Flame a harcos részekkel tart mozgásban. Meg fogsz lepődni, amikor egyszerre kettő vagy három ellenség fog veled harcolni. Ezekben a szituációkban minél előbb meg kell őket ölnöd egyenként, mert aztán mindkét oldalról támadnak, és ahogy utoljára néztem, Németország is úgy veszítette el a II. Világháborút, hogy egyszerre két fronton háborúzott.

Ha egy szerzetes türelmével és egy harcos szellemével rendelkezel, akkor szeretni fogod ezt a játékot. Másképp, a frusztráció ami minden szint zugainak megtanulásából és a számtalanszor elszenvedett halál, mielőtt rájönnél, miként kerüld el, minden bizonnyal elmebajhoz fog téged vezetni. És ne aggódj – senki se fog kiröhögni, ha csalsz ennél a játéknál!

Ctrl+Q – Kilépés a játékból
Escape - Szünet
Alt+R – Játék újrakezdése
Alt+A – Szint újrakezdése
Alt+S – Zene ki/bekapcsolása
Alt+O - Beállítások
Press RArrow and LArrow continuously – Árnyék mód aktiválása
SPACE – Idő megjelenítése

Remekül fut az alap beállításokkal.

Egyszerűen használj DOSBoxot. Prince.exe az indító fájl neve. Ha VDMSoundsot használsz, a játék lefagy és játszhatatlan lesz.