Master of Orion

Fiatalként úgy általában lenyűgözött a technika, a számítógépek pedig különösképpen. Kilenc éves koromban megkaptam az első saját számítógépemet, egy öreg MSX bestiát, ami még a mai napig is megvan, de én még többet akartam. Egy PC-t! Évekig gyűjtögettem és mellette alkalmi munkákat végeztem, így meg tudtam venni egyet az új szörnyek közül. 1992-ben eljött végre a nap, amikor fogtam magam, és vettem egy vadonatúj, villámgyors, 486-os PC-t. (köszönöm testvérem bőkezű, utolsó pillanatban érkezett adományát, kösz ismét tesó). Miután kicsomagoltam az új zsákmányom, és először bootoltam fel őt, rájöttem, hogy nincs semmim, amit futtathatnék rajta. Ismét testvéremtől jött a segítség, és felajánlott nekem néhány 3.5-ös lemezt, értékes játékokkal (640K van csak egy lemezen? Valóban?). Közöttük volt egy játék, amellyel attól fogva hónapokig játszottam egyfolytában, a Master of Orion.

Egy évvel a játékvilágot megváltoztató Civilization megjelenése után, sokan hitték, hogy a Master of Orion nem több annál, mint egy csillagok közé helyezett Civilization. De már pár óra játék után láthatod, milyen rosszul is gondolták. Stephen Barcia, a Master of Orion szellemi atyja és vezető programozója évekkel előbb kezdett dolgozni a programon, ezt tanúsítja a Star Lords megléte is. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek párhuzamosságok a két játék között. Mindkettő birodalomépítő játék. A felfedezés, a kutatás és a diplomácia ugyanúgy része a Master of Orionnak mint ahogy a Civilizationnek, de van néhány különbség is. A legfontosabb, hogy a Civilization az emberiség korszakokon át tartó felemelkedését mutatja be a modern világig, a Master of Orion pedig a csillagok között zajlik. Mondhatnánk, hogy az egyik ott folytatódik, ahol véget ért a másik. Ez ad a Master of Orionnak teljesen más ízt.

A Master of Orionban a feladatod, fajod vezetőjeként helyreállítani a Galaktikus Birodalom trónját (és bizonyára magad ültetni bele) amely egyszer már uralta az egész galaxist, de szétesett és elveszett az idők ködében. Két módon viheted ezt véghez. Az egyik, hogy meghódítod az összes többi fajt, de a másik jóval érdekesebb. Te lehetsz a kiválasztott a Galaktikus Tanács által mint a galaxis császára (Az Orion Mestere, nyilvánvalóan). A Galaktikus Tanácshoz tartozik az összes faj az univerzumban és mindegyiknek van egy szavazata. Ha szeretnéd a szavazatukat, szükséged lesz szoros szövetséget kialakítanod más fajokkal a galaxisban. Ez elvezet minket a Master of Orion egyik legerősebb pontjához, a diplomáciai rendszeréhez.

Míg a régebbi játékok diplomáciája alig volt több, mint egy lehetőség a háborúk lezárására és esetlegesen szövetségek kötésére, addig a Master of Orion a lehetőségek ezreit nyújtja, a meg nem támadási szerződésektől a kereskedelmi megállapodáson át egészen a technológiai csereüzletekig. Abban az időben, más játékokban (Civilization is) semmi sem ért még a közelébe sem annak a szabadságnak, amit a Master of Orion nyújtott a diplomácia terén.

Ahelyett, hogy egyforma épületeket kelljen építeni minden egyes kolóniádon, a Master of Orion inkább egy öt szeletből álló egyedi rendszert használ. Ezek a szeletek jelenítik meg a hajóépítést, védelmet, ipart, ökológiát és kutatást. Ezen szeletkék beállításával megszabhatod az összes munka adott területhez tartozó százalékát. Ha több gyárat szeretnél a kolóniádon, növelned kell az ipar szeletkét, hogy felépülhessenek. De a gyárak szennyezést bocsátanak ki, amit semlegesítened kell. A gazdaság fül gondját viseli ennek. Ha hajókat szeretnél építeni, növelned kell a hajóépítés szeletkét, így a munkásaid elkezdenek hajókat építeni. Ez az egész ennyire egyszerű. Nincs szükség futkározni a kolóniáid között azért, hogy megbizonyosodj arról, folyik-e a munka. A kolóniák mindig csinálnak valamit.

A legjobb dolog a Master of Orionban az a képesség, hogy megtervezheted a saját hajóidat. A játék kezdetén 4 tervet kapsz, melyek alapján a hajóidat építheted, de ahogy a kutatás folyik, hamarosan fejleszteni akarod majd ezeket a terveket az általad elérhető új technológiákat használva. Egyszerre hat terved lehet egy időben. Ez azt jelenti, hogy ki kell dobnod a régi hajóidat, hogy helyet adj az újonnan érkezőknek. Négy méretben léteznek hajók, melyek közül választhatsz. A nagyobb hajók több terhet képesek szállítani, erőteljesebbek, de hosszabb a gyártási idejük is. A sokféle technológia, melyeket a hajóidra rakhatsz, a lehetséges tervek széles skáláját eredményezi. Speciális rendszereket is adhatsz a hajóidhoz ha jólesik, például ha transzportert raksz a hajóidra képesek lesznek elszállítani téged a csatatér egyik sarkából a másikba, vagy akár választhatod a hajóid hatósugarának megnövelését extra üzemanyagtartályok felszerelésével. Ismét szabad kezet kaptál ahhoz, hogy azt tehess, amit csak szeretnél.

A kutatás sem olyan egyenes vonalú, ahogy azt gondolnád. Az ilyen típusú játékokban rendszerint elhatározod mit kutatsz és mikor, és bár adott a választás lehetősége a különféle technológiák között, melyeket kutatni szeretnél, nem tudod kifejleszteni mindet. A technológiai fa így mindig különböző. Ez nem csak egyedivé tesz minden egyes játékot azáltal, hogy hiányozni fognak bizonyos képességek (például az utazás nagyon távolra vagy nagyon gyorsan), de új dimenziót is nyit a játékban. Rá leszel kényszerülve, hogy felkerekedj, és ellopd azokat a technológiákat amelyekkel nem rendelkezel, olyan fajoktól, amelyek már kifejlesztették azokat. Felettébb valószínű, hogy nem lesznek elégedettek veled ha ilyet csinálsz, és megtorolják szerződések felmondásával, vagy akár hadüzenettel. Ezek a dolgok teszik a játékot még érdekesebbé.

A Master of Orion volt az egyik legszebb játék abban az időben, ami sajátságos egy stratégiai játéktól. Az összes különböző fajnak eltérő hajóflottája van, mindegyik saját hajtómű izzás animációval. A belső betétek hiányoznak, kivétel a nyitó és a záró képsorokat. A csaták nagyszerűen néznek ki ahogy a különféle színű sugárfegyverek cikáznak mindenfelé. A zene szórványos és nem túl jó, de sosem zavart engem. A játék irányítása nem gördülékeny, kiváltképp az összes különféle ablak a kellemetlen, amikre szükség van a játék különböző funkcióinak irányításához. Ahogy a birodalmad növekszik, bonyolulttá válik az összes kolóniád szemmel tartása. Szerencsére a játék nem igényel túl sok mikromenedzsmentet, így az idő nagy részében a kolóniáid szépen működnek az irányításod nélkül is.

A Master of Orion egy igazi klasszikus a stratégiai játékok között. Önmaga hozta létre a játékok egy új fajtáját. Az űr-felderítő játékok (vagy 4X játékok, ahogy manapság nevezik) egy időben nagyon népszerűek voltak, és számos különböző név tűnt fel akkor, köztük sok igen jó. A Master of Orionnak két folytatása keletkezett. A Master of Orion II (1994.) nagyon jó játék volt, számos fejlesztést hozott (beleértve a multiplayer lehetőséget), de nem tudta megőrizni az eredeti játék varázsát. A Master of Orion III (2003.) egy gyenge kísérlet volt arra, hogy felélessze a 4X játékstílust, melyet nem sokat láthattunk az utóbbi években. Remélhetően egy negyedik rész is el fog majd készülni a jövőben. Ezek a nagyszülők bizonyosan megérdemlik ezt!