Flashback (DOS)

1992-ben a Delphine Software kiadta a Flashbacket az Amigára. A játék nagy siker lett és az azt követő évben át lett írva a PC-kre és a konzolokra. Ezek között az átiratok között volt a DOS verzió is. Mi lett az átiratból? Olvass tovább.

A Flashbackben, Conrad B. Hart szerepét játszod, aki a Galaxia Bureau of Investigation ügynöke. Miután el lett magyarázva a történet, miszerint űrlények minisztériumi dolgozóknak álcázták magukat, és el akarják pusztítani a Földet, Conrad lemásolja az emlékeit, abban az esetben, ha az idegenek elfognák és kitörölnék a memóriáját (meg amúgy is, ki nem tesz ilyesmit manapság?). A sors fintoraként tényleg elrabolják és kitörlik a memóriáját, és egyedül hagyták miután elszökött fogvatartóitól és innen kezdődik a játékunk.

Az első dolog, amit észreveszel a Flashbackkel kapcsolatban, a grafika. A hátterek gyönyörűségével és az animációk könnyed siklásával (köszönhetőek a rotoscoping technológiának), a játékot kellemes nézni. Az átvezető filmek is könnyeden futnak, és jobban néznek ki, mint a relatíve egyszerű, sima poligonalakzatok. A következő dolog, amit észreveszel, az a zene a pályák közben. Vannak muzsikák, amelyek az átvezetők közben szólnak, de a legtöbb esetben csak akkor hallod a hangeffekteket, amikor a jelenetek között mozogsz. Ez először kicsit furcsának tűnhet, de hála a profi hangoknak, meg fogod szokni, hogy a minimalista megközelítést választotta a játék tervezője a hangzásbeli szempontból.

Az irányítás kicsit bonyolultnak tűnhet, sok a különböző parancs amit használhatsz a karaktereddel. Futás, gyaloglás, a leltárad átnézése, a fegyvered elővétele, elsütése, ugrás, lemászás… mind szükségesek, és a gombjaik kicsit szét vannak szórva. A játéknak olyan gombjai is vannak, amihez több parancs van társítva. Viszont, mivel a Flashback inkább a „gondolkodó ember” akciójátéka, nem leszel olyan helyzetbe a kezdetekkor, hogy sietned kell. Idővel felforrósodik az akció, hozzá kell szoknod az irányításhoz, és ügyesen kell használnod. Ez eleinte kicsit ijesztőnek tűnhet, de könnyen irányíthatóak egy kis gyakorlással. Az is segít, hogy gyorsan reagál a játék, nem esik a „akadozós” vagy „későn reagálós” csapdába, ahogy egy pár játék a könnyeden animált karakterekkel. Ez egy jó dolog azt beszámítva, hogy mi vár rád.

A játék egy stabil kihívást ajánl. A fejtörők és konfrontációk a Flashbackben először egyszerűen és érthetően kezdődnek, de egyre bonyolultabbak lesznek, ahogy előrehaladsz a játékban, és a megfelelő időzítésen is múlnak majd. Majd észreveszed magadon, hogy többször figyeled a körülményeket, tanulmányozod a környezetet és próbálod eltervezni a legjobb (vagy az egyetlen) utat ahol megkerülheted az akadályokat vagy az ellenfeleket, amik rád várnak. Egyik fejtörő sem értelmetlen, tehát egy kis tervezéssel, gondolkodással rá fogsz jönni a megfejtésre, vagy ha minden kötél szakad, nyomvonalak és hibák lesznek a vezetőid.

A játék rossz oldala két kis adagban van. Az első az, hogy néhány peremnek, amiről le kéne ugranod, vagy amire fel kéne másznod, nincs határozott éle. Ahol pontosan kéne állnod, nem látszik, és ez egy kicsit elrontottnak tűnik egy olyan játékban, amibe sok munkát fektettek. A második, hogy a játék jelszavakat használ a fő mentés gyanánt, amit csak a pálya végén kapsz. Szerencsére, vannak ideiglenes mentőpontok szétszórva a pályákon, de ezek az ideiglenes mentőpontok kitörlődnek amikor kilépsz a játékból. Ennek a vége az lehet, hogy sokszor újra kell játszani egy könnyű részt és ez unalmassá válhat. Az igaz, hogy ezek nem nagy hibák, de jobb lett volna, ha sűrűbben ad jelszavakat a játék, és amíg a peremek nem mindenhol vannak a feladatokban, a harc hevében okozhatnak egy értelmetlen rontást.

Alapvetően a Flashback egy csodás játék, néhány apróbb hibával. Érdekes történettel, nehéz (de igazságos) nehézségi szinttel, gyönyörű grafikával és szilárd dizájnnal. Az agyad logikai része a fondorlatos agytörőkkel fog dolgozni, míg a viszkető ujjad a ravaszon az ellenfelekkel, miközben próbálsz rájönni, mi történt Conraddal. Miután kijátszottad a játékot, ez egy elégedett érzést hagy benned, és ez a jele egy jól kigondolt és jól kivitelezett játéknak.