Lode Runner

1982 nyarán a Doug Smith magányosan ült a washington-i egyetem egyik géptermében. Doug munkája a gépek üzemeltetése volt, ha igény volt rá, viszont nyáron nem volt nagy az érdeklődés. Hogy elfoglalja magát, Doug úgy döntött, hogy ír egy számítógépes játékot. Így nyáron ebben a magányos gépteremben született meg a Lode Runner.

A Lode Runner sikere már-már érthetetlen. Szinte minden létező rendszerre elkészült a játék: Apple II, Commodore 64, VIC-20, Atari 8-bit, Atari ST, NES, DOS, és még sok más rendszeren találhatók meg a különböző változatai. Akármilyen rég kezdtél el számítógépes játékokkal játszani, szinte biztosan találkoztál már vele egyszer. Kiadása után milliós példányszámban kelt el, ami egy nyári projekthez képest nem is rossz.

A Lode Runner-ben egy kincseket gyűjtő hőst irányítasz, aki lézerásójával gyűjtögeti az értékes tárgyakat 150 pályán keresztül. Bizony, 150 pályán keresztül kell összeszedned a kincseket, majd a legmagasabb létrán elmenekülni, viszont mindegyiken gondosan meg kell tervezned az útvonalat. A lézereddel vágott lyukakon keresztül tudsz ugrani, az ellenfelek viszont bennragadnak és elejtik a náluk lévő kincseket.

Ha csapdába ejtettél egy ellenfelet, nyugodtan átsétálhatsz felettük, de ne várj túl sokáig, mert egy idő után kimásznak a lyukból. Idővel a lyukak újból feltöltődnek, és aki bennragad, az rögtön meghal. Néha több lyukat is kell ásnod, hogy a mélyebben lévő tárgyakhoz is hozzájuthass. Néha olyan elemeket láthatsz, amelyek szilárdnak tűnhetnek, de valójában nem blokkolják az utadat. Ez néha váratlanul érhet, de akár életmentő is lehet bizonyos esetekben.

Nézd meg alaposan a pályákat miközben játszol. Néhányuk készítésénél nem a játszhatóság, hanem a kinézet volt az elsődleges szempont. Olykor elámulhatsz az ellenfelekkel vívott harc során, hogy: "Várjunk csak, a létrák a 'Lode Runner' feliratot adják ki!" (44. pálya).

A siker egyik kulcsa talán az lehetett, hogy a játékosok is tudtak alkotni a játékon belül, így saját pályákat készíthettek, ha az eredeti 150 nem volt elég. A pályaszerkesztő használatához szükséged lesz egy lemezre, ezért kénytelen leszel megismerkedni a DOSBox mount-olási funkcióival. A saját pályák készítése annyira népszerűvé vált, hogy egy évvel később megjelent a "Championship Lode Runner" nevű, 50 igen nehéz pályát tartalmazó folytatás (sajnos DOS változata nem elérhető).

Habár ez az egész igen nehéznek tűnhet, ne ijedj meg. A Lode Runner igen engedékeny: megváltoztathatod az életeid számát és pályákat is átugorhatsz. Igaz, hogy így a neved nem fog felkerülni a legjobbak közé, de így akkor is megnézheted hogyan néz ki a 106. pálya, ha elakadsz a 15. pályán.

A játékot leginkább gyors tempójú fejtörőnek lehetne nevezni. Könnyű beletanulni, és bár teljesen elsajátítani elég nehéz, mindig nyújt új lehetőségeket.

Az archívumban 3 változat található. A V1 és V2 között nincs ismert különbség (lassú gépekre ajánlott), de van egy módosított változat is, amely jobban fut a gyors gépeken.